Kell-e nekünk Agile?

Ismét egy korábbi postunk kommentjére szeretnénk bővebben reagálni, ezúttal a “Helytelen ügyfélviselkedés?” címűre. Érdekes és komplex kommentet kaptunk tnsnames.ora nevű olvasónktól, köszönjük. Ha valamelyik pontot félreértettük, előre is elnézést kérünk! Nézzük a felvetéseket:

“Én fordítva szeretek ülni a lovon. Tervezés során előre várnám el, hogy megmondható legyen milyen esélye van az agilis módszertannak a vázolt “kiküszöbölésekre” és “feltétel-megteremtésekre”.  (Szerk.: azok kedvéért, akik most nem olvasták újra az eredeti postot: a “kiküszöbölés” az általunk rossz változásnak nevezet, meggondolatlanságból, felkészületlenségből, kommunikációs hibából fakadó változások kiküszöbölésére vonatkozik.)”

 

Csapaton belül kétféleképp értelmeztük ezt a gondolatot, reagálunk mindkét értelmezésre.

Ha arra gondolt a szerző, hogy mielőtt belefognánk egy agilis módszertan bevezetésnek, illik tudni, hogy van-e az egésznek értelme, mélyen egyetértünk. Ezért is van az, hogy nálunk minden bevezetési projekt nulladik lépése egy felmérés, melynek célja megismerni a kulcsszereplőket, a helyzetet, a terméket, a feltételeket, a körülményeket… És aminek a végén többek között egy bináris választ adunk arra a kérdésre: érdemes-e ebben a környezetben agilis bevezetést végezni. A bináris válasz nagyon sokféle lehet 🙂 A határozott igen a legritkább, az “igen, ha ezt és ezt a feltételt meg tudjuk változtatni” pedig a leggyakoribb. Hozzátartozik, hogy tudunk és szoktunk is nemet mondani;  egy sikertelen bevezetés senkinek sem jó.

A másik értelmezésünk az, hogy a kommentelő a módszertantól várja, hogy kiküszöböljön emberi hibákat. Erre sajnos nem tudunk ilyen pozitív választ adni: a módszertan erre alkalmatlan. Annyit lehet elvárni tőle, hogy megteremti a szükséges feltételeket, megadja a kereteket amik között nagyon jól lehet csinálni; de az emberi faktort csak emberek tudják kezelni. Ezért is nagyon fontos, hogy a sikeres bevezetés feltétele a management aktív támogatása és részvétele is, és természetesen sok múlik a kulcsszereplőkön, a Product Owneren és a Scrum Masteren is.

“Azt gondolom ugyanis, hogy tapasztalat alapján ez előre tudható, ez a felmérés és végiggondolás előre elvégezhető. Nem pedig trendnek és gazdasági szorításnak engedve az agilis módszertanba belecsobbanva “csak” a legjobbat hozzuk ki a fejlesztési szituációból.”

Egyetértünk, a felmérés és a végiggondolás előre elvégezhető. Az agilis módszertant nem a trendnek és gazdasági szorításnak engedve érdemes bevezetni, hanem pusztán a mai üzleti körülményekhez való alkalmazkodás és a túlélés érdekében. És ez egy nagyon fontos szempont, amikor azon gondolkodunk, kell-e nekünk agilis: milyen környezetben élünk. Ha valóban előre tervezhető az életünk, az üzleti környezetünk, a termékünk, akkor nincs erre szükség.

Az agilis célja a változásokra való reagálás. És a legtöbb üzleti területen ezt nem lehet megúszni. Mi változik? Minden. Például:

Ha a fenti változások bármelyike érint bennünket, akkor határozottan jó döntés agilis irányba elmozdulni. És valóban, akkor az a cél, hogy a legjobbat hozzuk ki abból, amink van. A “csak” szócskát viszont nem érezzük itt jogosnak. Van jobb, mint a lehető legjobbat kihozni egy olyan helyzetből, ami jórészt az irányításunkon kívül van?

“A másik óriási gond lehet a gombhoz a kabát típusú probléma. Mind a kiküszöbölés, mind feltétel-megteremtés komoly szervezetfejlesztési vonzatot is takarhat, ráadásul megrendelő oldalon. Belegondolva GE-s múltamba, tudok kevéssé optimista lenni.”

A fenti blokkban leírtuk, mikor érdemes agilis irányba menni. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy az, hogy érdemes, még nem jelenti azt, hogy a szervezet is felkészült rá. Teljesen egyetértünk a hozzászólással: igen, az agilis módszertan bevezetése kihat a szervezetre a fejlesztési folyamatokon és a fejlesztési csapaton kívül is. A sikeres bevezetés feltétele, hogy a management, a business és a delivery mind mellé álljon és részt vegyen benne. Enélkül nem megy.

Érdemes megfigyelni például, hogyan beszélnek egy szervezetben az agilitásról. Ahol ez egy process, vagy egy “way of working”, ott a siker esélye sokkal kisebb, mint ahol ez egy “működési mód”, egy “gondolkodásmód”.

Köszönjük a provokatív kommentet; ahogy tréningen is szoktuk mondani a résztvevőknek: a jóindulatú szkepticizmus hasznos, mert az ilyen hozzáállással feltett kérdések nagyon sokat segíthetnek a helyes megértésben.